Tájrombolás a Káli medencében - környezetvédelem magyar módra

Hol és mikor kezdődött?

Az alábbi képek a Káli medencében a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkba beékelődött, működő homokbánya képét mutatják. Hangulata a régi szovjet időket idézi. Igaz, hogy a jelenlegi természetrombolás is az akkori időkben kezdődött, de a bánya privatizálása (1990) után mindez látványosan felgyorsult.

 

A Kvarc-Ásvány Bányászati Ipari és Építő-anyaggyártó Kft. (Ábrahámhegy-Kisörs) ekkor jelentős gyepterület megszüntetésére szerzett engedélyt a Káli medencében. Az illetékes földhivatal határozata szerint: „A rekultivációt, a bányászat felhagyását /várható időpontja 2012./ követő két éven belül be kell fejezni, a terület bányászati célú használatának megszűnését a Földhivatalnak be kell jelenteni.” (A teljes bányászati terület több mint kettő négyzetkilométer.)

A bányászat megszűnés helyett azonban egyre nagyobb mértékű tájrombolással (talaj-, víz-, lég-, zajszennyezéssel) működik. A Káli- Medence Környezetvédelmi Társaság - a helyi lakosok panasza alapján is - ezért 2012-ben az akkori Vidékfejlesztési Minisztérium környezetügyért felelős államtitkárához fordult, kérve a bányászat mielőbbi megszüntetését, beleértve, hogy a bánya bezárásáig is a művelés minimális környezetkárosítással, szennyeződéssel folyjon. Ekkor derült ki hogy a homokbánya időközben 2020. végéig környezetvédelmi működési engedélyt kapott.

Miután szakhatósági jogosítványai megszűntek, a Balaton- felvidéki Nemzeti Park a homokbánya működésére hatást nem gyakorolhat. A magánemberek és civil szervezetek panaszaival megkeresett jelentősebb szervek: Földművelésügyi Minisztérium, környezetügyért, agrárfejlesztésért és hungarikumokért felelős államtitkárság; Közép-Dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség; Fejér Megyei Kormányhivatal, Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főosztály; Veszprém Megyei Kormányhivatal Bányászati Osztály; Magyar Bányászati és Földtani Hivatal.

A képeken nem láthatók a szálló por, a zaj, a bánya miatt kiszáradt kutak stb., de a bánya működése, a tájrombolás a szakhatóságok szerint a szabványok és a törvényi előírások betartásával folyik, a művelés rendben lévő, beavatkozásra nincs szükség, illetve lehetőség.

 

A bánya bevételt hoz és munkát ad – de milyen áron?

Van igazság az állításban, de milyen munkát nyújt egy külszíni fejtés. Az Ábrahámhegy-Kisörs székhellyel működő homokbánya a táj- és környezetromboláson kívül alacsony hozzáadott értéket produkál, a mérlegbeszámolók alapján évi 10-15 millió forint adózás utáni nyereséget. A bánya ugyanakkor szörnyű hatással van az idegenforgalomra. Az idegenfogalmi szolgáltatás sokkal több és magasabb hozzáadott értékű munkahely teremtésre képes (hotel/panzió szolgáltatás, idegennyelv tudás, kereskedés, étkeztetés helyi alapanyagokból, de a képzetlenebb munkaerőnek takarítás, kerti munka stb. is esélyt teremt.) 

Makroszinten még rosszabb a helyzet. Magyarország hat egységnyi homokot exportál és egy -egységnyit importál. Ennek ellenére a pénzügyi egyenleg negatív. Azaz olcsón adjuk el magunkat. De a haza nem eladó, vagy mégis?

 

A tapasztalat az, hogy a profit a magánszféráé, a helyreállítási költség pedig az államé, az adófizetőké

Ökológiai szempontból a külszíni művelésű bányászat az egyik legkárosabb ipari tevékenység. Ezért -elméletileg - a bányajog a rekultivációt a bányászati tevékenység szerves részének tekinti. („Rekultiváció: olyan technikai, biológiai, agrárkémiai eljárások összessége, amely során a bányászati tevékenység károsító hatását elszenvedő terület alkalmassá válik erdészeti, mezőgazdasági, kertészeti stb. módon történő újrahasznosításra.”) Különösen a külszíni bányáknál a rekultivációs költségek óriásiak, ha a környezetvédelmet komolyan veszi az állam. De éppen ezt szeretik megtakarítani a mindenkori bányatulajdonosok. A hatóság „tájrendezési kötelezettségre, illetve azok fedezésére”  2019-ig öt évre összesen ötszázezer forint „biztosítékot” írt elő a Kvarc-Ásvány Bányászati Kft. számára. Egy közepes méretű társasház ennél az összegnél évente többet költ a kertápolásra. Ezek a bányák a magánbefektetőknek valóban hasznot hajtanak, ha a kártalanítást az adófizetőkre, a társadalomra hárítják.

 

A homokbánya riasztó képein állati tetemek is láthatók 

A természetben normális jelenség az állatok elhullása. A gond az, ahogyan a bánya területén jelentős szemét és hulladék-anyag található. Ezek között az állati tetemek biológiai lebomlása talán nem is olyan kockázatos. Ennek ellenére, miután a bánya északi területe Kékkútig nyúlik fel, nem éppen biztató az ásványvíz kitermelőjének. (Meg kell azonban jegyezni, hogy a méltán híres kékkúti ásványvíz nagy mélységből jön fel, így a felszíni vízminőség, talajszennyezés nem befolyásolja a kiváló élettani hatását.)

Említettük már a szálló port. A homokbányából a legfinomabb homok - már enyhe szélben is - száll. Erősebb vagy viharos szélben pedig igazi sivatagi homokvihar látható. Északi szél esetén  - ez a Csenge hegyi új és kedvelt kilátóról jól látható – a szálló homok a Burnót patak völgyében hömpölyög Ábrahámhegy felé.

 

Mi az aktualitása a képeknek?

A Káli medence a Balaton-felvidék egyik kiemelt természetvédelmi és idegenforgalmi területe. A térség lakói sok éve hadakoznak a homokbánya működése ellen. Mennyire lenne vonzó a Balaton nyugati medencéje, ha elődeink hagyták volna elbányászni a Badacsonyt, vagy éppen a Hegyestűt (ahol a bezárt bánya helyén turisták tízezreit vonzó geológiai park nyílt)? A kisörsi homokbánya tulajdonosai pedig éppen a 2020-ban lejáró bányaművelési engedélyüket kívánják a hatóságoknál meghosszabbítani. Erre a természet és tájromboló, idegenfogalmat elriasztó tevékenységre szükséges az emberek, a hatóságok / döntéshozók figyelmét felhívni.